A negyven napos böjt utáni -ami Krisztus 40 napos szenvedését és böjtölését jelképezi- hús-vét. Nem kell ezt magyarul magyarázni, nyelvünk logikus és magyarázó:  ekkor veszünk húst magunkhoz, negyven nap után.

A Húsvét  előtti péntek -Nagypéntek-  emlékeztet a kereszthalálra, Nagyszombaton van a feltámadási körmenet, a Vasárnap a feltámadás napja. Húsvét hétfőjén már esszük is a tojást, füstölt sonkát, ami addig a füstös padláson várja , mondjuk karácsonytól, a maga húsvéti étekként való feltámadását.

A leányok várják, illetve látványosan nem várják a locsoló legényeket, akik csapatokba tömörülve járnak -Erdélyben még a mai napig is!- locsolni, avagy öntözni. Amikor is válogatott versek elmondása után pirostojást -a termékenység jelképe mindenfelé-  a nagyobbak meg italt kapnak.

Imhol egy frappáns versezet az átkosból, Erdélyből:  “Zúg a traktor, szánt az eke, az elvtársnőt megöntözhetem- e?”