Baráth Tibor (1906-1992) történelem szakos tanár, történész. Fő kutatási területe az un. sumer-magyar rokonság alapján álló magyar őstörténet tanulmányozása. Magyar, francia és angol nyelven 15 könyvet jelentetett meg, melyek nagyobbrészt Magyarország történetével foglalkoznak.

Baráth Tibor a könyv előszavában elmondja, hogy a tudósok erőfeszítései, melyek az emberiség első magas kultúrájának eredetét irányoznak kifürkészni más megvilágításba helyezik az ókori világ történetét, viszont egy pontos, éppen  leglényegesebb téren nem tudnak átütő eredményt produkálni: az ókori népek nyelvi hovatartozásának, népi és faji kilétének megállapítása terén. A magyar őstörténeti kutatások felszínre hozott ismeretanyaga azonban jelentősen felülmúlja azt, amit a finnugor ívású tudósok a maguk tételére az elmúlt száz esztendő alatt összehordtak. Baráth Tibor kiemeli a magyar nyelvemlékek régiségét és azok földrajzi előfordulási helyének meglépő mivoltát, ugyanis a hagyományos finnugor nyelvészeti eredményekre épülő magyar őstörténtet kizárja, hogy az időszámítást megelőző időkből magyar nyelvemlékek létezhessenek, mégpedig a Régi Keleten. Ez a tény, hogy igenis létezik hiteles magyar ősszöveg Krisztus előtti időkből, szétfeszíti a finnugor kereteket és megcáfolja a magyar őshaza Ural-Szibériában való elképzelésének tényét. Mitöbb, nem egyetlen, hanem száznál is több ilyen ősi emlékünk van. Könyvében Baráth Tibor ismerteti ezeket, s az elavult finnugor elméletek helyett helytállóbb magyar őstörténeti elképzelést szorgalmaz.

A szerző szerint népünk őshazájának földrajzi meghatározására jelenleg mintegy nyolc javaslattal állunk szemben, melyek az ural-szibériai vidék helyett a következő tájakra helyezik a magyarság bölcsőjét az ezen helyeken talált magyar nyelvemlékek alapján:

  1. Magas-Ázsia hegyvidéke,
  2. az Aral-tó környéke,
  3. az Indus völgye,
  4. a Kaukázus hegyvidéke,
  5. Dél-Mezopotámia,
  6. Délkelet-Afrika,
  7. a mai Török- és Görögország és
  8. az amerikai kontinens középső része.

Ezen nyolc „őshaza” a jelenlegi megfogalmazásban egymásnak ellentmond és egymást kizárja, de a magyar nyelvemlékek ilyen távoli pontokon való feltűnése arra enged következtetni, hogy a magyar nép és a magyar nyelv problémája nemcsak magyar probléma, hanem sok más nemzeté is, melyek történetük hajnalán eddig még ki nem derített módon hatalmas magyar tömegeket olvasztottak magukba. Ezen megközelítés szerint a magyar őstörténet az ókori világtörténelem egyik legtitokzatosabb problémaköre és valami köze kell legyen az emberi nem első magas kultúrájához és annak földgolyónkon való elterjedéséhez.

Baráth Tibor úgy véli ezen nyolc területet nem esetleges őshazaként kell kezelni, hanem a valódi őshazából kirajzott magyar nép hiteles részeinek, amelyek valamelyikéből a máig fennmaradt magyarság is származott. Kutatásai során kimutatta és könyvében olvasóközönségével ismerteti, hogy kiderült: a Régi Kelet kultúrnyelve a magyar volt és ezt a nyelvet ott a köznép, az állami és egyházi szervek a Krisztus előtti évezredekben rendszeresen használták, beszélték és írták. Valamint arra is rámutat, hogy ebben az őshazában a magyar népek államalkotó minőségben, uralkodó jellegben szerepeltek és alkották meg csodálatos géniuszukkal az emberiség első magas kultúráját.

A könyvet ajánljuk történelem-szerető olvasóknak, történelem tanároknak és mindenkinek, aki érdeklődik a magyar nép őstörténetének megismerése iránt.

A Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete című
könyv kedvezményesen megvásárolható a Gyepűben!