Böjte Csaba (1959- ) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója, melynek célja a sanyarú körülmények között élő erdélyi gyermekek felkarolása.

A papi pályára élete fájdalmas fordulata vezette: költő édesapját egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága 7 év börtönre ítélte, aki az ott elszenvedett kínzások és megpróbáltatások következtében -hiába szabadult ki 4,5 év múlva, rá 1,5 hónappal – meghalt. Csaba testvér számára ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik, s ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.

Böjte Csaba nagysikerű „Végtelen-sorozatának” utolsó kötete a 2012-ben kiadott „Párbeszéd a Végtelennel” című könyve.

A Végtelen-sorozat első kötete „Ablak a Végtelenre” címmel jelent meg, melyben Csaba testvér Istenről, vallásról, életről és emberről osztja meg gondolatait az olvasóval. A második kötet „Út a Végtelenbe” címet viseli „Csaba testvér Isten iránytűjéről és ajándékairól” alcímmel. A harmadik könyv „Iránytű a Végtelenhez”, melyben az isteni parancsolatokról osztja meg gondolatait Csaba testvér az olvasóval.

A könyvsorozattal a szerzőpáros célja hitünk legfontosabb igazságainak feltárása volt, a közvéleményt megosztó kényes témák megkerülése nélkül.

A nagysikerű „Párbeszéd a Végtelennel” című könyv az imádságról, az Istennel folytatott teremtő párbeszédről szól, mely az ember legfőbb kincse és méltósága.

Csaba testvérben mindig is erősen élt a vágy beszélni arról a világról, melyben élünk és arról a szép világról, mely bennünk él. Minden egyes szavának súlyt és hitelt ad élete, ő nem csupán beszél Isten országáról, hanem minden tőle telhetőt megtesz, hogy ez az ország itt a földön is kibontakozhasson.

A történelemre visszatekintve láthatjuk milyen sok szörnyűség történt az elmúlt évszázadok során. Az emberi kapzsiság, hatalomvágy pusztításait végigtekintve sokan úgy érezzük, hogy Isten csak a világ azonnali elpusztításával, egy végelszámolással felelhet. A teremtő Urunk azonban soha nem fordít hátat nekünk, bármi is történt és történjen. Ismeri mi lakozik az emberek szívében, s célja felemelni, s elvezetni az emberiséget önmagával, a Szentháromsággal való személyes, boldog életközösségbe. Hogyan? A Szentírást tanulmányozva látjuk, Isten soha nem mondta az emberiségnek, hogy megoldja helyettünk a gondjainkat. Isten nem magányos farkasként akarja a világ sorsát irányítani. Ő minden kor emberét szeretettel, alázattal hívja, hogy imádságban, együtt gondolkodva, kemény munkával, de váll a váll mellett együtt vigyük tovább a világ teremtésének csodálatos művét. Isten megteremtette nekünk, nélkülünk a világot és most velünk, a bűnbe esett, de talpra álló emberrel akarja a vágyva vágyott Édent felépíteni. A Végtelen és a porszem az imádság misztériumában találkozik, és ez teremtő erővel bír, általa az ember önmagát és világot is tovább teremtheti. Az Istentől elszakadt ember képes felállni és az ajtóban zörgető Istene előtt megnyílni, a Teremtőjével alázatos párbeszédben egy asztalhoz ülni és közösen meghozott döntések alapján napról napra e világot az Úr dicsőségére és saját örömére továbbépíteni. Nem utópia, nem balga álom! A gonosz lélek akarja elhitetni velünk, hogy képtelenek vagyunk együtt élni, Teremtőnkkel párbeszédet folytatni. A gonosz akarja elfogadtatni velünk életünk törvényszerű velejárójának a bűnt, a háborúkat, egymás eltaposását. Isten hiszi, hogy képesek vagyunk felnőni ahhoz, hogy egy asztalhoz ülhessünk vele. Erről tesz tanúságot az elmúlt kétezer évben minden – imájában – Isten felé forduló ember. Nem utópia Isten országának eljövetele, hihetetlen távlat ez az egymás kezét megfogó, Isten előtt meghajló, a Végtelennel párbeszédet kezdő emberiségnek.

„Lehet, hogy mindened megvan, mégis oly gyakran egyedül érzed magad az emberek között. Lehet, hogy biztosnak hitt kincseidet szerre elveszítetted, félelmek gyötörnek, és nincs mibe kapaszkodnod. Érzed a lelked mélyén az olthatatlan szomjúságot a Végtelen, a szeretet, a jóság, a tiszta fény után. Tudd, ezt a hiányt nem tudja senki, semmi oldani, csak Isten áldó, életadó jelenléte.
Nagyon fontos lenne, hogy tudatosan leülj a szobádban, a csendben, és feltedd magadnak a kérdést: hiszed-e, hogy aki a nyelvedet adta, tud szólni hozzád, aki a füledet teremtette, kész és képes meghallani a szavaidat? Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot kötni a végtelen bölcs, jóságos Istennel, hogy erőt és útmutatást kapj tőle? Vagy pedig úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul felfedezőútra, csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így sem lehetetlen célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb, egyszerűbb úgy, hogy kéred és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen szeretettel megformálta a világunkat és téged is. Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen – ebben szeretne segítségedre lenni ez a könyv.”
– Böjte Csaba.

Böjte Csaba életművének elismerése számos díj, kitűntetés. A teljesség igénye nélkül: 2004 – Év embere díj, 2005 – Humanitárius díj, 2010 – Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje stb.

Böjte atya Párbeszéd a Végtelennel című könyvét megvásárolhatja a Gyepűben.
.