A Csipikében az a jó, hogy dacára annak, hogy az erdélyi író Fodor Sándor tollából született, eljutott az anyaországig  is, és az első megjelenése óta (1966) töretlen népszerűségnek örvend.  Kár, hogy ritkán lehet hozzájutni. Túl azon, hogy egy rendkívül kedves és szórakoztató meseregény,  sok-sok mondanivalóval, tanulságos történettel szolgál gyereknek és felnőttnek egyaránt.

Aki még nem hallott róla, és vannak kisgyerekei, próbálja ki, Csipikét csak szeretni lehet!

De ki is ő?

“Csipike az Erdőben élt.

Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján. Az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott, és mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas törpét, mint ő, nem látott a világ.

Kora hajnalban kelt. Forrás vizében egykettő megmosdott, tornázott egy sort, nehogy elhízzék, azután frissen munkához látott. Ellenőrizte a virágokat, eléggé illatosak-e, letörölte a levelekről, szirmokról a szélhordta virágport, mert minek az oda, majd egy fűszállal megcsiklandozta a Madár csőrét.

– Nótát kérünk!

……”

Fodor Sándor: Csipike

Fodor Sándor: Csipike

Csipike egy kedves törpe, aki vigyáz az erdő lakóira, növényekre, fákra, állatokra egyaránt. Néha túlzásba is esik, és hajlamos azt hinni, nélküle nincs is élet. Ugyanakkor egy érzékeny lélek, és mindenáron el akarja hinteni a jóság magját az erdő lakóiban, békét és szeretetet akar az ős-harcos ellentétek helyett. Néha azért túllő a célon. Például  rendszeresen gyakoroltatja  a Szarvasbikával a Szeressük egymást gyerekek c. nótát, és próbálja rábeszélni arra őt,  hogy bunyó helyett inkább bőgéssel döntsék el, ki a jobb bika.  Tipetupa, kedves neje veszi rá arra, hogy alábbhagyjon evvel a természetbe való beavatkozással, mivel: lám, Szarvasbika más vallású és ezt tiszteletben kell tartani.

A történetek egyikében (Csipike, a gonosz törpe) Csipike átmenetileg gonosszá válik, ugyanis akad egy lény (Kecskebéka), aki megkérdőjelezi az erdő életében betöltött szerepének fontosságát. Csipike mély felháborodással, ugyanakkor kétségbeeséssel veszi észre, hogy csakugyan felkel a Nap is nélküle és mindenki végzi a dolgát, ahogy kell.  Ezérthát  bedurvul és  gonosz lesz  a Rettenetes Réz Úrral fenyegetőzve, ami egy kilincs. Ám minden jó, ha a vége jó, nem marad így örökre, sejthetjük, hiszen alapvetően Csipike jó arc, és a történet hepienddel végződik.

Csipike gonosz lesz

Csipike gonosz lesz

Egy másik történetben (Csipike, az óriás törpe) a Rendkívüli Világéjszakán Csipike régi vágya teljesül: óriás lesz.

“Kicsi vagyok én, mindnyájatok között a legkisebb, a törpe…törpe-törpe, de a lelkem az óriási!…”  Vágya teljesül, de hamarosan rájön, így sem tudja megváltani a világot, sokkal inkább tönkretenni -méretéből adódóan.  Ám a megoldás most sem marad el..

Csipike óriás lesz

Csipike óriás lesz

Csipikét aztán, ahogy az lenni szokott, utoléri a szerelem, és Tipetupa mellett bizony kevesebb ideje jut az amúgy rendkívül fontos ügyeire. Ezzel a történettel Fodor Sándor tükröt tart a mesét olvasó anyukák, apukák elé: becsülik-e egymást vagy csak szeretik?

Csipike és Tipetupa

Csipike és Tipetupa

A csíkszeredai Pro Print gondozásában megjelent kötetben  megtaláljuk mind az 5 Csipike-történetet: Csipike, a gonosz Törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog Óriás, Csipike és Tipetupa, Csipike, és a gonosz Ostoba.

Csipike és barátai a kirándulásainkon is “fel-bukkannak”. Kisfiammal gyakran véljük felfedezni Kukucsi vakondtúrását, vagy a méhek Korhadozóbélű Vén Fenyőjét, vagy a patakot, ahol Kecskebéka ugrándozott, és persze láttuk már Csipike és Tipetupa Óriásnagy Bükkfáját is….. Többször.