Daczó Lukács Árpád (1921-) ferences szerzetes, plébános, néprajzkutató. A művészetek iránti elkötelezettségéből a csíksomlyói kegytemplomot – melynek 1957-be igazgatójává nevezték ki – ő díszítette varrottasokkal, rakottas szőnyegekkel és felcsíki fekete kerámiával, s 1969-70-ben Kis-Somlyó hegyén helyreállította a stációs kereszteket.

Daczó Árpád, azaz Lukács atya 2000-ben megjelent „Csíksomlyó titka” című könyvének folytatása a „Csíksomlyó ragyogása”, mely 2011-ben látott napvilágot.

A könyv elkészültét hosszú kutatómunka előzte meg, könyve megíráshoz segítségre is szüksége volt, mivel a közel 90 éves Lukács atya egyik szemére sajnos már nem lát és a másikkal is csak 25%-osan. Idős kora ellenére sugárzik belőle a szeretet és életszeretet, mindenkire jó hatással van vidámsága.
Második kötetnél tartó sorozata megírását egy több éjszakán át látott álom vezérelte. Csíksomlyón a Szent Antal kápolna mellett volt egy torony, és Lukács atya nagyon kíváncsi volt, hogy mi lehet a belsejében. Másnap bejutott oda, de nem volt benne semmi, csak egy láda, s benne három könyv. Az egyik egyiptomi hieroglifákkal volt írva, a másik rovásírással, és a harmadik elején egy címmel: Csíksomlyó titka. Benne csak üres lapokat talált. Ekkor megszólalt egy hang a fejében: „Ezt neked kell teleírni.”

Csíksomlyót a Mária-szobor legendás híre, valamint csodákkal jeleskedő múltja tette a katolikus élet, a művelődés, a nemzeti fellendülés és megerősödés központjává.

„Csíksomlyó ragyogása” című könyve hosszas tanulmányok eredménye, a csíksomlyói kegyhelyen ma is megtapasztalható napkultuszról szól. Daczó Árpád olyan titkokat kutat, amelyeket híven őriz a közösségi tudattalan, az ősi néplélek. A nép ragaszkodik az ősi rítusokhoz, helyet keres nekik a mindennapokban. A „csíksomlyói pünkösdi napkelte-nézést” elnevezi „pap nélküli misének” és a maga sajátos világképében meg is indokolja ezt. Az eleven mitológia múltba nyúló gyökereit vizsgálva törvényszerűen jut el a napkultusz ránk hagyományozott örökségéhez. A „csíksomlyói pünkösdi napnézés” így lesz élő bizonyságává az eltűntnek tekintett magyar ősvallásnak, illetve válik a keresztény vallásba beépített, Csíksomlyón fellelhető különös, nyílt titokká: szertartássá. Mert fontos, hogy mindennapi gondjaink ellenére is időt szorítsunk, képessé váljunk befogadni a természet és történelem nekünk szóló üzeneteit, hisz ezekből erőt, kitartást merítve tudjuk csak elérni életünk célját.

Idén március 31-én a „Kriza János Néprajzi Társaság” életmű-díjjal tüntette ki Kolozsváron a társaság közgyűlésén Daczó Árpádot a népi Mária-kultusz, a vallásos népszokások és az archaikus népi imádságok kutatása terén elért tudományos eredményeiért, valamint azért, mert papként egész életén át felvállalta a népi vallásosság kulturális értékeinek megőrzését. Lukács atya köszönetképpen megáldotta a néprajzi társaságot, s a következőkre buzdította a társaság kutatóit: „Biztatni szeretném néprajzos testvéreimet, hogy ha hallanak valamit, ami a kereszténység előtti hagyományainkra utal, ne dobják ki, hanem elemezzék.”

Daczó Árpád: Csíksomlyó ragyogása c. könyve kedvezménnyel kapható a Gyepűben!