Dr. Balázs Lajos néprajzkutató könyvének nagyon találó címe van: Amikor az ember nincs es ezen a világon (alcím: Paraszti nemi kultúra és erkölcs Csíkszentdomokoson).  A téma izgalmas,  annál is inkább, hogy a paraszti nemi kultúra tanulmányozása stílszerűen mondva „szűz” területe a néprajzkutatásnak. Foglalkoztak ugyan vele néhányan (Ortutay Gyula, Nagy Olga, Vajda Mária), de ilyen átfogó mű erről a témáról nem született ezidáig. Igaz, hogy a kötetben a székelyföldi Csíkszentdomokos lakóinak nemi kultúrájáról van szó, de bátran mondhatjuk, hogy ez a szemléletmód kiterjed egész Székelyföldre, sőt. Alapjában véve a parasztok nemi kultúráját ismerhetjük meg általuk, olyan részletesen, ahogy csak lehet. A könyv 725 oldal, harmincöt 40-80 év közötti ember (65% nő) mélyinterjúját közli, ízes csíkszentdomokosi tájszólásban, (a kifejezések magyarázatát  jegyzékben találjuk) mindenkivel kb. 40-50 órás beszélgetést folytatott a szerző az évek során. A könyv a mai helyzetre világít rá, az elmúlt évszázad szokásait is felölelve.

A szerző a nemi kultúra teljes kérdéskörét feldolgozta ebben a kötetben, kezdve a gyermekkorban történő „felvilágosítástól”, a nővé/férfivá váláson, házaséleten, a nemi élet gyakoriságán, hűtlenségen át a szerelem, tisztálkodási kultúra (menstruáció alatt, közösülés előtt-után stb), különféle serkentők, fogamzásgátlás, hiedelmek  és devianciákig. Eddig azt hihettük, hogy megfelelő felvilágosítás és kellő nyitottság hiányában a paraszt inkább ösztönlény ilyen téren (mindig is tabu-téma a szex a parasztok között, legalábbis a felszínen).  A könyv, azaz a vallomások ezt valamennyire alá is támasztják, ugyanakkor hihetetlen szexuális fantáziáról, és az egész témát érintő döbbenetes, azaz nem várt tényekről ad felvilágosítást. Egy nagyon „érdekes” erotikus játékot is bemutat a szerző, az ú.n „hengergőzést”, amely nem kifejezetten csíkszentdomokosi „találmány” (hiszen megtaláljuk máshol is), és amelyben kizárólag házasok vehettek részt  és amely szokás a rendszerváltás után eltűnt. A szerző szerint a buja játék gyökereit a kereszténység előtti időkben kell keresni. Egyszóval, nem mondhatjuk, hogy a parasztok nincsenek ellátva megfelelő fantáziával ezen a téren (is).

Sajnos betört a parasztok életébe is a szexuális liberalizmus (’80as évek), és döbbenetes az a tény, hogy nem párosult hozzá kellő felvilágosítás, így a gyerekek egészen veszélyes helyzetnek vannak kitéve, sodródnak a nyugati világ fals eszméi felé, de megvannak még a gyökerekből származó paraszti hiedelmek is, ám ezek vegyítése nem mindig szül egészséges szemléletet. Döbbenetes a felnőtt (a mai 30-40es) paraszt ember hozzáállása a témához: örül, hogy gyereke pornófilmeket néz, hiszen tágul a látóköre. Igen, csak senki nem foglalkozik azzal, hogy a látottakat feldolgozza a gyerekben, így ne menjünk bele, milyen veszélyeket hordoz ez önmagában. Az abortusszal kapcsolatban: népi praktikák keverednek a mai orvostudomány adta eszközökkel, de a fogamzásgátlás még mindig nem megoldott kérdés.

Az idősebbek nagyon jól látják a veszélyt: a mai fiatalok (a parasztok körében is) egymást váltogatják, nem tudnak kitartani a társuk mellett, gyakoriak a válások, a nyugati liberális eszmék rendkívüli pusztítást visznek végbe a parasztemberekben, korán kezdik a nemi életet, és hamar megunják. Így látja ezt egy 65 éves asszony: „…nekünk érdekes vót a nászéjszaka es. S a házasélet es. Hogy es szokunk essze, s hogy es lesz?  Most má nem érdekes, me má tizenéves koruktól csinálják. Hol egyikkel, hol másikkal. Csak arra vagyok kiváncsi, én nem érem meg, hogy ezek a gyermekek megállják-e a helyüket a családba úgy, ahogy mi meg kellett álljuk?” Hogy ki is a hibás? Az asszony szerint a televízió, a diszkó, de elsősorban a szülő, „ me a gyermek ott nő fel, s az iskola csak azt tudja folytatni”.

Végezetül jöjjön egy 75éves asszony ideillő megfogalmazása a nemiségről: „Az, mikor mind a kettőnek jó, az a legnagyobb boldogság a világon. Amikor eltalálja az ember, az a pillanat boldog pillanat az ember életében. Úgy érzi, akkor nem törődik semmivel. Az emberiség is ebből származik. Ha ez nem vóna jó, úgy az asszonynak, mint az embernek, nem házasodnának essze, nem es vállalnának gyermeket, s a nyomorúságot. Ha az a pillanat nem vóna olyan jó. Ezért a pillanatért érdemes élni. Ezért a kicsi rövid pillanatokért érdemes végigkínlódni 80-90 évet. Habár öregkorunkba már nem kell, de azért a fiatalkori kicsi boldog időért vállaljuk az egész élet nyomorúságát.”

Összességében véve, nagyon érdekes, alapos és egyedülálló tanulmánykötet, ajánljuk mindenkinek, akit érdekel egy eltűnőben levő paraszti kultúra ezen kérdésköre.

Érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődőknek Sebestyén István: A szegény ember bőrpuskája c. könyve, vagy  Kóka Rozália: Egy asszony két vétkecskéje c. könyve is, amely bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó népi szerelmes történetek tartalmaz eredeti gyűjtések alapján. Burány Béla a Mé’ piros a gólya csőre c. könyvében erotikus és obszcén népmeséket gyűjtött össze a Délvidékről.