Aki ismer, tudja, hogy a kiránduláshoz annyi közöm van, hogy télen-nyáron bakancsban lófrálok…De mindig szívesen hallgattam apósom sztorijait a különböző túrákról, sőt még a könyvét is elolvastam a Nagykőhavasról és csodálattal sasolom az EKE munkáját, mert ez is az.  Sok munka van abban, hogy az emberekkel megszerettesse  a hegyeket, a természetet, és neki (mert ő a bázis-arc) Udvarhelyen ez úgy tűnik, sikerült. Általa rendszeresen tanúja vagyok az EKE tevékenységének -legalábbis Udvarhelyen.  Látom azt is, hogy mióta ő elkezdte a túraszervezést meg az EKÉ-t feltámasztani (1991-ben), az emberek Udvarhelyen nem kocsmákban üldögélnek  (a “szakestek” értelemszerűen ilyen intézményekben zajlanak) hanem hétvégente a közeli dombokra (nektek, barátim hegyek) kirándulnak szervezetten. Ha megunják messzebb, több napra. Azóta van a gyerekeknek tájékozódási verseny, gyógynövény- és gombafelismeréssel, elsősegélynyújtási alapok elsajátításával fűszerezve. Azóta van a környéken tanösvény. Szóval az EKE közösségszervező, megtartó erejét nem kétellheti senki, hasznos és értékes szabadidőtöltési lehetőséget nyújt ugyanis a popór (lásd: a nép) számára.

Lehel a Retyezáton

Lehel a Retyezáton

Na de vissza a táborhoz:

Szóval, amint azt mondottam, nemrég ért véget a XIX. Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) vándortábora. Ez a rendezvény a legnagyobb turisztikai összejövetel az egész Kárpát-medencében. Az idén a gyergyói osztály szervezte meg a tábort a 64 vármegyésekkel és a hegyimentőkkel karöltve július 27.-aug 1. között Gyergyószentmiklós közelében, a Békény-patak partján.

Ernő: Elfáradtatok? Feltöltődtetek?

Lehel: Igen-igen. Az eleje volt nehéz, de mindenesetre nagyon jól sikerült a tábor.

Eléggé elkeserítő volt a látvány, ami fogadott érkezéskor. A sátrak latyakos-vizes sárban álltak, zuhogott az eső. De a Gondviselő velünk volt. A tábornyitó ünnepségen a felszentelést végző pap így biztatott:  Ez legyen rajtatok az utolsó vízcsepp, ami rátok hull! Volt nagy tapsolás! De így is lett, így másnaptól már örvendhettünk a száraz időnek. És elkezdhettük a túrázásokat.

Első túra

Első túra még esős időben

Ernő: Mesélj a tábor összetételéről. Kik szoktak elmenni?

Lehel: Elsősorban vérbeli túrázók, az EKE tagjai az egész országból, de jönnek magyarországi túraszervezetek is (például testvérszervezetünk a Magyarországi Kárpát Egyesület), civilek, népes családok. Jöttek idén Hollandiából, Portugáliából, Ausztriából is. A legfiatalabb résztvevőnk két hónapos kisbaba volt, a legidősebb 93éves bácsi. Körülbelül 1200-an gyűltünk össze az idén.

Ernő: Gondolom, reggeltől estig túrák vannak ilyenkor, és bebarangoljátok a környéket.

Lehel: Így van, de többféle túrát lehet megtenni, így a túrák minden igényt kielégítenek: a nehéz 20-25 km hosszú, nagy szintkülönbségű és sziklás terepű túrák mellett könnyebb, 10-15 km-es sétautak a gyönyörű gyergyói hegyekben, honismereti autóbuszos kirándulások, éjszakai barlanglátogatás, kerékpáros túrák, sőt fotósoknak külön túrák is voltak idén.

Az egyik nehéz túra a Vit-havasra

Az egyik nehéz túra a Vit-havasra

Ernő: A túrán kívül mi tette színesebbé a tábor életét?

Lehel: Előadások, baranta-bemutató, vetítések (Erőss Zsolt volt az egyik meghívott), író-olvasó találkozók, mászófal, különböző ügyességi vetélkedők a gyerekek számára, istentisztelet szombaton fent a Pricskén, ahol a helybeliek mellett 400 táborlakó is részt vett, este tábortűz, közös énekléssel, fergeteges buli zárta a tábort.

A XIX.EKE tábor utolsó napja

Utolsó nap

Ernő: Mesélj az EKÉről. Ha jól tudom, egy 120 éves szerveződésről van szó.

Lehel: Az EKE azaz az Erdélyi Kárpát Egyesület 1891-ben alakult, 1920-ig Erdély legjelentősebb turistaszervezete volt, számtalan menedékház és fürdőhely tulajdonosa, amit persze később elvettek, államosítottak, és természetesen, ahogy ez már lenni szokott, az 1991-es újraalakulás után nem kapott vissza. Az EKE fő célkitűzése a természetjárás, a honismeret és a természetvédelem. 1948-ban ugye, államosítottak mindent és feloszlatták a szervezeteket, így az EKÉt is. 1991-ben alakult újjá, azóta Erdély magyarlakta vidékein minden jelentősebb városban működik osztálya.

Az Erdély című folyóiratot az EKE 1892-1948-ig rendszeresen megjelentette. Ennek folytatása az Erdélyi Gyopár, amely jelenleg 2 havonta jelenik meg, és az erdélyi magyar természetjárók egyetlen 1991 óta rendszeresen megjelenő folyóirata. Magyarországon is hozzáférhető, kapható nálatok a GYEPŰ-ben is.

Ernő:  :) Udvarhelyen hányan vagytok? Mióta működtök és mit értetek el?

Lehel:  65en vagyunk, 1991-től alakultunk újjá, és azóta rendszeresen szervezünk túrákat, kisebb-nagyobb kirándulásokat, ismeretterjesztő előadásokat, fotókiállításokat, honismereti biciklitúrákat. Legnagyobb megvalósításunk az Orbán Balázs emléktábor 2004-ben a Szejkefürdőn. Ennek lényege: az Orbán Balázs által leírt falvakat kellett meglátogatni, 4 éven keresztül, egy füzetbe pecséteket kellett gyűjteni a helységekből, a táborban a túra résztvevőinek fotóiból készült fotókiállítást szerveztünk, meglátogattuk az Orbán Balázs emlékhelyeket Lengyelfalván, a Szejkén, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen. A Budvár Kupa természetjáró versenyeket szervezzük rendszeresen 3x évente kisiskolások számára. Célunk ezzel, hogy megszerettessük a természetjárást, megismertessük velük a gyógynövényeket, gombákat, állatokat és történelmi, néprajzi nevezetességeket és a természetvédelem fontosságát. Minden évben teljesítménytúrákat szervezünk, 45, 25 és 10km-es távon. Tanösvényt építettünk ki Zeteváralján, mely a környék első ilyen létesítménye.

Udvarhelyi EKÉsek

Székelyudvarhelyi EKÉsek

Ernő: Ez szép, nem unatkoztok. Mik a terveitek?

Lehel: Most egy kiadványt tervezünk: Udvarhelyszék turistakalauzának kiadását, aztán szeretnénk, ha mi szervezhetnénk meg a XXI. EKE Vándortábort. Közben a  Mária  zarándokútvonal kiépítését Sóvárad- Énlaka- Oroszhegy- Kápolnásfalu szakaszon is remélhetőleg mi fogjuk csinálni. És közben persze szeretnénk sokat túrázni  :)

Ernő: Sok sikert terveitek megvalósításához!

Lehel

Lehel

A fotókat Kovács Kendi Lehel, Kiss Tibor és Bak Eliz udvarhelyi EKÉsek készítették.