’56-ról számos könyv megjelent már, vannak, akik személyes visszaemlékezéseiket írták meg, de a történészek is sokat foglalkoznak a témával, hiszen ’56-ot lezárni még nem lehet, túl sok a nyitott kérdés. Jobbágyi Gábor jogász-professzor is több könyvet publikált eddig a forradalomról. A most megjelent könyvében az ’56-os forradalom áldozatainak számát kutatja. Eddig ugyanis a vélt valóságtól nagyon eltérő adatok kerültek a nyilvánosság elé. 1990 után, miután feloldották a titkosítást, a KSH kiadott közleményében lényegesen több adatot közöl az áldozatok számáról, mint az addigi hivatalos verzió.

A kutatási alapot az adta, hogy a szerző nagyanyját egy becsapódó gránát megsebesítette, aminek következtében a kórházban elhunyt. A kórlapjára azt írták, tüdőgyulladás okozta a halálát. Ez sajnos nem volt egy egyedi eset, mint később kiderült. Ugyanis számos módon hamisították a halottakról szóló adatokat, pl.  hamis anyakönyvezés, a sebesülthalálozások figyelmen kívül hagyása, a Nyugatra menekülők létszámának meghamisítása, a feltáratlan tömegsírok, sőt a megtorlások áldozatainak száma is messze meghaladja a hivatalos álláspontot. A szerző kutatásai alapján kiderül, hogy a polgári lakosság halottainak száma eléri a 8-10 ezer főt, a katonai halálesetek száma 5-6 ezer fő (szovjet katonák is jóval többen haltak meg, mint ami a hivatalos adat), a felkelők száma 3-4 ezer, megtorlások halálos áldozatainak száma 3500-5000 fő. Így legalább 20 ezer halálos áldozattal kell számolnunk, de ez akár 50 ezer fő is lehet. Pontos adatokat felderíteni már lehetetlen, így a szerző elismeri, hogy feltevése hipotézisként kezelendő.

A könyv címét adó mondat -” Szevasztok, én meghalok”-, annak a 16 éves lánynak az utolsó szavai, aki önkéntes mentősként egy mentőautóban ült, mely egy kilencéves sebesült gyereket szállított. Egy szovjet tank sorozatlövésétől halálos sebesülést kapott. Magyar Katalin, amikor társai kihúzták a kocsiból, ezekkel a szavakkal ment el…

Miért kell ennyi év után is boncolgatni a témát?  Mert ennyivel tartozunk a szabadságharcosok emlékének, a pesti srácoknak, akik még férfivá érésük előtt meghaltak a hazáért, a névtelen Tóth Ilonáknak és Mansfeld Pétereknek, hogy megtudhassuk, mi és hogyan is történt valójában, hogy átéléssel és tisztelettel tudjunk meggyújtani egy gyertyát ezen a napon azok emlékének adózva, akiknek természetes és szent meggyőződése volt, hogy egy boldogabb Magyarországért halnak meg. Értünk.

Memento mori