Kányádi Sándor (1929­-) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő 1929-ben született a Hargita megyei Nagygalambfalván. Költői tehetségét Páskándi Géza erdélyi magyar író, költő, publicista fedezte fel, ő közölte az első Kányádi verset a bukaresti „Ifjúmunkás” című hetilapban. Kányádi egész életét az irodalomnak szentelte, több irodalmi újságnál dolgozott szerkesztő, segédszerkesztő minőségben. írói álneve: Kónya Gábor. Első verseskötete „Virágzik a cseresznyefa” címmel 1955-ben jelent meg. Kányádi a mai napig aktívan részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó meghívott vendége mind hazájában, Romániában, mind Magyarországon, sőt a környező országok magyarlakta településein is. Az 1998-ban életre hívott Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja, mely társulat küldetése a legújabbkori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak átmentése a digitális korba, értékeinek megőrzése, közvetítése és népszerűsítése által. A DIA-ban Kányádi Sándor életműve is fellelhető.

Kányádi Sándor a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója, ihletője Petőfi és a népköltészet. Költészetét meghatározza az anyanyelv szeretete és az erdélyi kisebbségi sors, mely közösségi létproblémát egyetemes érvényességgel szólaltatja meg műveiben.

Színműveinek, forgatókönyveinek gyűjteménye „Ünnepek háza” címmel jelent meg.

Verseit és műfordításait a Helikon Kiadó három egymást követő kötetben jelentette meg „Egyberostált versek és műfordítások I-II-III.” címmel. Az első kötet 2007 novemberében látott napvilágot „Tűnődés csillagok alatt” címmel, ezt követte a második kötet 2008-ban az „Isten háta mögött”, s 2009-ben a harmadik, az „Éjfél utáni nyelv”, mely Kányádi Sándor 80. születésnapján jelent meg.

A szerkesztő Tarján Tamás elmondása alapján a kötetek kronológikusak, de azért az időhatárokat tekintve egymásba érnek. Míg az I. kötet az 1952-1979 közötti alkotásokat foglalja magába, a II. kötet az 1973-2002 közt íródott műveket adja át, 456 oldalon keresztül.

Mindhárom kötet élén egy-egy címvers található, ezt követően ciklusokban sorakoznak a költemények, majd a műfordítások. A versciklusokat Kányádi felhatalmazása alapján a szerkesztő rendezte el, s általában a címüket is maga adta. A műfordítások két csoportban, s azon belül pedig születésük időrendjében találhatók a kötetekben.

Művei a világ disszonanciáját úgy közvetítik, hogy a harmónia iránti igényt és ennek elérését, mint reményt is kifejezik. Reménytelennek tűnő történelmi helyzetekben is önmegőrzésre szólít, bölcsességre nevel. A kisebbségi sors és létprobléma magas művészi szintű kifejezésével az emberi méltóság védelmében áll.

Életműve az európai kultúra legszebb értékei közé tartozik, művészetének elismerését jelzi az a több mint 20 kitüntetés, amit megérdemelten kapott.

Álljon itt végszóként az „Isten háta mögött” című  Egyberostált versek és műfordítások II.  kötet mottóverse:

Kányádi Sándor:

Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak

Kányádi Sándor: Isten háta mögött c. könyve kapható a Gyepűben.