Mi -származásunknál fogva- versenyszerűen járunk haza, Erdélybe, főleg Zsombor születése óta.  Ez azt jelenti, hogy évente legalább négyszer hazalátogatunk.

Mehetnénk többször is, de kevesebbszer is. De könyörgöm, hogy menjünk ritkábban, mikor ott a legfinomabb a kenyér, a sör, ott vannak a szülők,  a sok barát, akik vagy otthon maradtak, vagy vissza/ hazaköltöztek.  Szólok azonban a csonkamagyarországiakhoz is:  jöjjenek/ menjenek nyugodtan Erdélybe, feltöltődni, pihenni. Ma már nem kaland idelátogatni: a határon csupán “lassítani” illik, az utak jók, benzint is, gázolajat is  -magyarul motorinát- mindenhol lehet kapni.

A hagyományos székely vendégszeretethez az utóbbi időben infrastruktúra is kezd társulni, a panziók, vendégházak a nyugatabbra megszokott minőséget nyújtják, még a magyar zsebbel megfizethető árakon.

Praktikus tanácsok, információk:

annak ellenére, hogy nem kötelező, váltsatok ki nemzetközi zöldkártyát ( biztosítóba be,  köszönsz, forgalmi,  adják ingyé). Ha Székelyföldre mész  -Maros, Hargita, Kovászna megye- nyugodtan menj a 4-esen, most már kényelmes és gyors, sok 2 x 2 sávos szakasszal. Aztán Nagyvárad, Kolozsvár, Balavásár és így tovább. Forintot sokfelé váltanak, korrekt árfolyamon, nem muszáj Magyarországon váltani, mert lehet, hogy kedvezőtlenebbül kapod. Ehettek a Királyhágón, vagy az aljban, Feketetón  -Negreni-, ahol látjátok az út szélén a sok parkoló kamiont, ott. Nem fognak megmérgezni, ha magyarul megszólalsz, és meg is értik. A román kávé, míg oda is be nem gyűrűzött a globalizáció, hagyományosan okádék volt, de most már olyan, sajnos/hálistennek, mint akárhol. Ha már a határ másik oldalára értetek, tankolhattok, de annak ellenére, hogy az üzemanyagárak gyors ütemben zárkóznak az európai normákhoz, még mindig olcsóbb 10, helyenként 20 %- kal, mint Magyarországon. Vegyetek matricát. Románul “rovinieta”, de helyen – helyen magyarul is ki van írva. Ha Székelyudvarhelyre, Csíkszeredába vagy még keletebbre mész, Marosvásárhelyet (Tirgu Mures) ki tudjátok kerülni a  Nyárádtő (Ungheni) -Ákosfalva (Acatari) rövidítővel, ami még éppen jó, de szerintem egy hét múlva már nem.  Balavásárnál mehettek jobbra is, balra is, azaz Segesvár, ill. Szováta, Korond felé. Egyik út sem rosszabb, mint a másik, itt Segesvárt tudod megnézni -érdemes-, ott Korondot- annyira nem érdemes, viszont a táj errefelé szebb és az út mégiscsak jobb egy szikrát, mint Segesvár felé.  Áthaladsz majd, Szovátát elhagyva, a Sóvidéken, amit arról fogsz észrevenni, hogy minden falu nevében benne van a só-tag. A Kalonda- tetőt elhagyva, beesel Farkaslakára -itt vehetsz ezt- azt, nem mellesleg magadba szállhatsz egy kicsit a Szervátiuszok faragta kősziklánál, ami a Tamási Áron síremlékét jelzi, mutatván mindenkinek, hogy a székely, habár porlik, azért inkább szikla, mint por. Innen jut eszembe, hogy errefelé ne akard román tudásodat csillogtatni, mert nem fognak megérteni szegények. Komolyra fordítva, itt csak magyarok élnek, máspediglen székelyek, elég régóta. A következő domb (a Baknya-tető)  után már látod is a székely anyavárost, annak is legmarkánsabb épületét, a Tamási Áron gimnáziumot, minek hírnevét nekem is volt szerencsém öregbíteni.

A tudományok eme erődítésének közelében van a G. nevű hely, amiről legközelebb értekeznék.

Igaz is!!

Ha szoktál éjjel vezetni, akkor gyere éjjel, mert kényelmesebb- szerintem…

Útikönyvnek ajánlom hozzá a Sós Judit- Farkas Zoltán: Erdélyi útikönyvet, illetve a Magyar Élettér autósatlaszt.