De lám, a “gyűjtögetés” közben mikre bukkan az ártatlan felnőtt:  Kötelező olvasmányok mértékkel vagy: Klasszikusok újramesélve, egyenesen Spiró György, Vitray Tamás vagy Vizi E. Szilveszter ajánlásával.  Na az ügy itt kezd gyanús lenni. Utána néztünk ennek.

Beleolvastam az Egri csillagokba, alcím: Klasszikusok újramesélve. Szó szerint át van írva. Nem tudom mennyivel lett rövidebb, de hogy a mű hangulatához tökéletesen illő leány szó miért nem maradhatott például, és miért kellett átírni kislányra meg lányra, számomra felfoghatatlan. Nekem egy 3éves gyermekem van, mi még a népmeséknél tartunk, de még nem jutott eszembe, hogy a leány szóra azt mondjam neki: lány (igaz, először úgy értette, lehány , de mostmár tudja, mit jelent).

Nézzünk egy részletet az eredeti Egri csillagokból:
” A patakban két gyermek fürdött, egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú hétesztendős, a leányka két évvel is fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz egy vápában szekérfordulatnyi tavacskává szélesült. Tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt meztelen mind a kettő. Fürödhetnek: nem látja őket senki.
A pécsi út odább van, túl a fákon. Az erdőben nem jár senki. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján- az nem úrfi; de a leányka a tekintetes Cecey Péter úrnak a leánykája- kisasszony- és úgy illant el hazulról, hogy senki sem látta. Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úri galambka: fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, két kis szöszke hajfonata röpköd a nyakán”
.

Ehelyett a gyerek kapja ezt:
“A patakban két gyermek fürdött: egy fiú meg egy lány. Meztelenül lubickoltak, az erdő mélyén senki sem láthatta őket.”

Nem is kell kommentálni. Vajon a csatajeleneteket hogyan írták át? Meg sem mertem nézni.

Egy másik kiadó (nem kisebb, mint a Nemzeti Tankönyvkiadó) ezt írja egy csupán kivonatokat közlő háziolvasmány kötetének ajánlójában:
“Az általános iskolai kötelező olvasmányok nagy részével szemben felmerül az a probléma, hogy a gyerekek kutatásokból ismert olvasási sebessége mellett ezek végigolvasása szinte fizikai képtelenség. Ugyanakkor roppant káros zanzásított összefoglalókkal pótolni ezek elolvasását. Ezért határozott úgy kiadónk, hogy a legterjedelmesebb művekből részleteket közlünk, összekötő szövegekkel téve követhetővé a cselekményt. Így a tanulók át tudják tekinteni a mű egész ívét, felépülését, ugyanakkor az író eredeti szövegével találkoznak, s annak egyik- másik szép részletére csodálkozhatnak rá. Jól egészíti ki a köteteket a kapcsolódó hangzó anyag (CD). Ezen ismert és népszerű színészeink olvasnak fel a regényből részleteket.”– ja, ha már a megcsorbított változat elolvasása sem menne…. Szerintünk épp az Egri csillagok elolvasásáról próbálja lebeszélni a tanulókat- illetve szüleiket.

Kétesélyes az ember (főleg, ha szülő) reakciója:

A megengedő megközelítés:
Ugyan ne terheljük szegény, eddig is sikeresen butított csemetéket minden avíttas hülyeséggel. Hogy olvassa el pl. az Egri csillagokat, teljes terjedelmében, azzal a „rongy, Kárpátoktól- Adriáig” nyelvezettel?!

Az ízlésrendőr megközelítés:
Nem! A magyar szellem ragyogó, vagy kevésbé ragyogó csillagai nem pillanatnyi jókedvükben írták meg verseiket, novelláikat, regényeiket, hogy holmi világi nyikhajok kényük- kedvük szerint, a haladás és az új idők bódító igézetében belevagdossanak ezekbe. Az ilyenekkel a zenét például harminckétszeres gyorsításban kéne hallgattatni és a sóletet kis kockákba tömörítve dobigálni csücsöri szájukba.

Túl azon, hogy a nemzet szempontjából mit jelent az, ha a gyerek ilyen olvasmányokon nő fel, a tönkretett szépirodalmi műveknek- háziolvasmányoknak- az egyén szempontjából is káros hatása van a gyermek normális lelki és szellemi fejlődésére. Az átírt vagy lerövidített (de mondjuk ki nyugodtan: lebutított, megrongált és tönkretett) olvasmányok olyanok, mintha a természet csodáival csak tévén keresztül ismerkednénk, vagy interneten keresztül barátkoznánk. A lényeg ki van lúgozva belőle: az élmény személyes átélése.

Tényleg ennyire sietünk? Ennyire rohanó világban élünk, hogy már egy regényt sem lehet a gyerekkel végigolvastatni? Azaz kedvet csinálni a gyereknek az olvasáshoz? Szerencsétlen óvodás korú gyerekre már szinte zúdítjuk a korát meghaladó programokat: angolóra, úszás, küzdősportok, tánc, stb. Szükséges ez?  Hogy kimaradjon a játék öröme? Hosszú távon nagyon megsínyli a gyerek az állandó foglalkozásokat, koravén lesz. Akkor már ne is csodálkozzunk, ha nem fog elolvasni egy könyvet, csak az összefoglalót egy-egy kötetről, vagy még durvább: az átírt változatát, mert nem lesz sem ideje, sem türelme, sem kedve hozzá. Így nevelünk fel szép csendben egy (felszínesen) tájékozott, de alapos tudás nélküli sivár érzelemvilágú nemzedéket.

Mi személy szerint  döbbenetesnek találjuk az efféle rongálásokat, mert úgy gondoljuk a magyarság számára már majdnem utolsó kapaszkodóként megmaradó szépirodalom megnyirbálása nagyvonalakban azt jelenti, hogy el kell nyomni, tönkre kell tenni, megsemmisíteni az utolsó csíráját is annak,  hogy a felnövekvő nemzedéknek vajmi köze legyen még a gyökereihez. Ne hagyjuk! Rajtunk, szülőkön múlik minden.

Megpróbáltuk összegyűjteni a kötelező olvasmányokat, amíg még az eredeti állapotban kaphatók. megtaláljátok a Szépirodalomnál, a Kötelező olvasmányok szűkítési lehetőségnél.  Nem drágák, a legtöbb kötet 1000 Ft alatt van. Szerintünk érdemes szép lassan beszerezni őket, hátha a gyereknek felkelti az érdeklődését, így vagy úgy. Próbáljunk hatni rájuk, és messze ívben kerüljük el a Klasszikusok újramesélve vagy hasonló firkálmányokat! Hosszú távon meg fogja érni mindenképp.