Az előző, kevésbé terjedelmes mű címe: Mindennapi hagyomány volt, megjelent Erdélyben és Magyarországon is. A könyv valóban mindennapi, egykor volt mindennapi dolgokat mutat be.

Kinek van ma erre szüksége? Mindenkinek, ha belátjuk, ha nem. Ugyanannyira újra magunkba kell szednünk ezt a lassan múzeumi jellegű szerves tudást, mint ahogy természetes igényünk, és természetes folyamat az is, hogy  a nagy fájlmegosztó oldalakon csángó zenét hallgatunk, vagy ezeket a mai fúziós dolgokat, amik alá be vannak vágva egykori archív videók, fotók. Amúgy a gyimesi és a moldvai zene a legkeményebb, aki szereti a Sepulturát vagy a Metallicát, ajánlom szíves figyelmébe, először élőben, koncerten, aztán otthoni hallgatásra.

Na de vissza a könyvhöz:

Különös erénye, hogy én adtam ki :)

Arra való a könyv, hogy újra visszahelyezzük magunkat a teremtett világba, a minket illető helyre. Ugyanis a reneszánsz gondolat ma már nem állja meg a helyét, nem mi vagyunk a világ közepe, mi csak a pereme vagyunk a világnak, természetnek, és minden, amit az elmúlt 200 évben csináltunk, csak egy művi, nem igazi fejlesztése volt az ember által alkotott világnak. Találjuk meg magunkat, tegyünk csak annyit a világhoz, amennyi szükséges, ne többet.. A boltban csak azt vegyük meg, ami szükséges (higgyétek el, meg lehet szokni!!!), amiért bementünk, a vászonszatyorra vigyázzunk, meglátod, 2 év múlva is használhatod. Vásárolj piacon, kicsit drágábban, kicsit kevesebbet.

Na vegyük sorjában a könyvben szereplő főbb témákat:

Egészség: kezdődik a mai kor kórjainak ismertetésével és persze okaival, amelyek 100 évvel ezelőtt még nemigen léteztek. Ezen mindjárt el is gondolkodhatunk. De száz szerencse, mindenre van megoldás– ahogy drága jó anyósom mondi- és rögtön sorjáznak is az alternatív gyógymódok, amelyek régen a gyógymódoknak számítottak. Itt mindjárt ki is kristályosodik, hogy a mai kor alternatív gyógymódot kínáló természetgyógyászai tulajdonképpen mind javasok, füvesek, pákászok, bábák, kenők vagy éppen csontrakók. Ők is, akárcsak a régiek, a holisztikus gondolkodásmódot részesítik előnyben a gyógyításnál, azaz egész-ként szemlélik az embert (ugye ott van az egészség szavunk, csak bele kell gondolni mit jelent: egész-ség, hiába a magyar egy csodanyelv, de legalábbis magyarázó), nem tüneteket vagy egy bizonyos szervet kezelnek futószalagon. Apropó: ha beteg vagy és nem akarod feldobni a talpad az orvosok keze alatt (legmélyebb tiszteletem a kivételnek!!!), vagy legalábbis meg szeretnél gyógyulni, jobban jársz, ha a nyugati típusú orvoslás mellett keresel valami alternatív gyógymódot is. (csak tudnám, miért fizetjük a TB-t…)

Különben elgondolkodtunk már azon, honnan jön a franc, fene, nyavalya szavunk? Mert ezek mind-mind betegségeket jelentenek. Ezekre is választ kapunk a könyvben.

Táplálék: ebben a fejezetben megtudjuk, hogyan és miket ettek elődeink, és rácsodálkozhatunk arra a tényre, hogy bizony nem gulyást zabáltak perkelttel, hanem gyűjtögettek mindenféle bogyókat, gombákat, terméseket- hogy miket, azt megtaláljuk a könyvben. Megismerhetjük régen elfeledett növényeinket, pl. a medvehagymát. Én ezt speciel régóta ismerem, mert apósom vagy 30 éve „fedezte fel” Székelyudvarhely erdeiben, és azóta is fogyasztja a család rendszeresen, főzeléknek, levesnek, salátába, rántottába. Ma a medvehagyma reneszánszát éli, és méregdrágán meg is veheted a bioboltban (az erdőben tavasszal annyi van, hogy lépni se lehet tőle).

Szó esik elég részletesen a kenyérsütés módjáról, így ha van otthon egy jó kis takaros búbos kemencéd (mondjuk a konyha és a fürdőszoba között :)) mindjárt ki is próbálhatod! Megtudjuk azt is, hogy nem disznózsírral főztek, azt hogy hogyan tartósítottak, aszaltak, milyen módszerekkel tartósították a húst, hogyan savanyítottak, hogyan dolgozták fel a tejet. Ez, mondjuk ma is nagyjából így van, és szerencse, hogy az emberek kezdik értékelni a házi készítésű tejtermékeket, mert ahogy elnézem, a piacokon mindig sorba kell állni a tejeseknél és ez így van jól!

Öltözet: ez a rész bemutatja legősibb ruhadarabjainkat, a régiek testápolási módszereit, a hajviseletüket, bőrszerkókat. Tudtad pl., hogy Árpád vezér párducbőr kacagányt viselt? (nem egy madárfaj…), megtudhatjuk milyen volt pontosan a melles, a suba, a lábbelik hogyan néztek ki, továbbá azt is, hogy hogyan dolgozták fel a kendert, hogyan mostak, szőttek, szabtak-varrtak, milyen volt az ing, a pendely, a gatya, a gyapjúról is hosszasan ír. Végül pedig a kiegészítőkről is van egy-két oldal.

Hajlék: Hajlék- hajol-hajlik-fed- fedél– mi volt az eredeti funkciója, milyen tényezőket vettek figyelembe őseink egy hajlék felhúzásánál, ír a tűz fontosságáról. Ezek mellett szó esik a település felépítéséről is, hogy pl. a falun belül jól elkülönített társadalmi rétegek  hogyan helyezkedtek el (ez ma diszkriminációnak számít, holott gondoljunk bele, milyen ésszerű dolog volt: a mellettem lakónak is annyi vagyona volt, mint nekem, így az én sanyarú életem nem is tűnt sanyarúnak). Akkor, szó esik az Árpádkori veremházakról, a vasalóról (nem arról, amivel az asszony sportolni szokott :), hanem a vasalóról, mint pásztorépítményről), arról, hogy mi a cserény, a szárnyék, a kontyos vagy kúpos kunyhó, vagy éppen a nyeregtetejű pásztorkunyhó. Megtudjuk, mi is pontosan a vályogház és még milyen anyagokat használtak bölcs őseink a minél komfortosabb hajlék kialakításához. Külön ír a födémről, a padozatról, a tetőzetről, aztán jön a kapu, meg a belső terek (szoba, konyha stb), kályhák, tárolóhelyiségek, bútorok és még a világításról is szó esik.

Mesterségek: benne a hosszmértékek, űrmértékek, aztán tűzgyújtás, kőmegmunkálás, fémművesség, famegmunkálás, növényi és állati nyersanyagok felhasználása, kosárkötés, bőrkikészítés, szövés, fazekasság. Megismerjük a közlekedést, csontkorcsolyát, átalvetőt, bakszekeret, különféle kerekes járműveket, amelyeket elődeink használtak. A malmokról is megtudunk mindenféle hasznos dolgot, és azt is, hogy elődeink hogyan hasznosították a természeti energiákat (mellesleg nem ártana komolyan venni ezeket).

Természetismeret: hát ez a fejezet rettentően tetszett nekem. Tele van népi bölcsességekkel, amelyek az időjárásban adnak kiigazítást, pl. tudtátok, hogy ha eső lesz, akkor mosakodnak a macskák sokat? Vagy szintén esőt jelez, ha a hím állatok közösülésre tehetetlennek mutatkoznak. Hála Isten, nem állat vagyok- Kacc-kacc. De itt még nincs vége: még a só is összeáll olyankor, vagy a fatárgyak bedagadnak -nyilván a párás levegő miatt.  Kinek tűnik fel ez manapság? Pedig a természetben annyi csoda van és nem mellesleg iránytű, csak figyelni kéne. Mert ugye élni sem tudunk az időjárás-jelentés nélkül, pedig a természet figyelmeztet minket mindenféle fennforgásra, csak már nem fogjuk a jeleket.

Szó esik a csillagokról és a csillagképek régi magyar neveiről is (legalább tudni fogjuk, mert szépen össze van szedve).

Hitvilág: az ősi pogány hitvilág és a keresztény hagyomány keveredését mutatja be, amelyre nem más hívta fel még a figyelmünket, mint a csíksomlyói Daczó Árpád Atya, azaz Páter Lukács a Csíksomlyó titka című könyvben. A könyv az őselemeket is felsorakoztatja, a Nap és a Hold fontosságát is hangsúlyozza eleink életében.

Kalendárium: ebben a fejezetben benne vannak a napok nevének eredete, csakúgy mint a hónapok, a napóra, a holdjárás, és a legfontosabb keresztény és a népi ünnepeink napokra lebontva.

Szóval „kompakt” kis könyvecske, nem hiányozhat egyetlen magyar ember könyvtárából sem, mert egy igazán alapos (komoly bibliográfiával ellátott) munkáról van szó, egy igazi néprajzos tollából, nem mellesleg a Kárpát-medence minden tájáról hozván példákat. A szerző könnyed, magával ragadó stílusa olvasmányossá is teszi a könyvet, tehát még este az ágyban is lehet lapozgatni, mintha csak egy regényt olvasna az ember. A tanulság: meg kell hallgatni az idősebbeket, mert csak oda lyukadunk ki, hogy a régiek tudtak valamit, ők sokkal racionálisabbak voltak, rend- rendszerszeretők, és ez az életükre is kihatott, ezért nem ismerték a depressziót, káoszt vagy éppen az unalmat. Nem kell úgy csinálni mindent, ahogy ők, de nézzük meg, ők mért úgy csinálták, ahogy, és utána- ha már van viszonyítási alap-, mondjuk azt, hogy nekünk ez nem felel meg.

A TARJÁN GÁBOR: Mindennapi kultúránk hagyományai könyvet ide kattintva veheted meg 10% kedvezménnyel!