Jóska bácsit elsősorban a néprajzzal kapcsolatban ismerhetjük, és kevesen tudják róla, hogy aktív résztvevője volt az 56-os forradalomnak. 3 évet ült börtönben;  ahogy ő mondja, szinte szégyellte magát, hogy csak 3 évet kapott, azokhoz képest, akiket ártatlanul halálra ítéltek.  A Valaki bennem tovább él…. c. könyv az életéről és hitvallásáról szól, az 56-os forradalmat szinte napról napra leírja, hitelesen, hiszen vezéralakja volt az újságíró egyetemistáknak, szemtanúja a forradalom első halottjának, a Kossuth –téri sortűznek és sok mindennek, ami azokban a napokban történt. Olyan érzékletesen meséli el a történteket a könyvben, meg a forradalmat, követő megtorlásokat, a börtönéveit, hogy az ember vele együtt érzi az eseményeket maga körül történni.

Elmeséli szerelmeit, megtudjuk, hogy nyomdában dolgozott, kápolna-tárlatot tartott fenn, mint grafikusművész Haris László fotóművésszel, Csutoros Sándor szobrászművésszel, és azt is, hogy került kapcsolatba a népi/égi tudással, mikor fedezte fel a gyermekben.

Az ősművészettel, amit ő „szerves műveltségnek hív ekkoriban ismerkedett meg, azaz ekkor vált világossá számára az Út. Ekkor kezdett el ezzel foglalkozni, hogy a formák meghatározott logikai rendben vannak jelen az ember ősműveltségében, tehát az ember ezeken a rajzokon keresztül modellezte maga számára a világot (pl. barlangrajzok), a jelek, faragott, vagy szőtt, rendezték a család életét, a szerepeket. A formák szervezték- rendezték és teszik a mai napig- ha hagyjuk- az életet. Olyan emberek segítették elméletei kidolgozásában, mint Nagy Dénes elméleti matematikus, Lugosi György biofizikus, Váci Pál mérnök, Pap Gábor művészettörténész.

Jóska bácsi szerint a hagyomány egyetlen célja a folytatása. Ezért is hozták létre Pap Gáborral és Hintalan Lászlóval az Örökség Népfőiskolát, amely egy országos szellemi mozgalom, ahol előadásokat tartanak, beszélgetéseket, tanfolyamokat szerveznek.

Mintákat akar adni, hogy miképpen lehet a hagyományt most, itt folytatni, ebben a világban hogyan lehet tiszteletben tartani mindazt, ami velünk született.

Az Ég és föld ölelésében, A Nap arca és az Újraszülető világ c. könyveiben gyerekrajzokat elemez.

kép forrása: Picasaweb, szamoca.

A Kalendárium c. könyvét elővehetjük minden nap, forgathatjuk, akár puszta időtöltésként is: vajon van- e a mai napnak valami érdekessége? Megismerhetjük az illető nap évszakhoz, paraszti élethez vagy éppen a valláshoz köthető hagyományait.

A könyv felosztja az esztendőt, szakaszokra, napokra bontja- az állatövi jegyek és a hagyományos hónapok szerint is- ezeket olvasva részeseivé válunk a nagy forgó keréknek, együtt változunk, múlunk, majd születünk újjá a nappal. Ugyanis a régi paraszti világban az ember együtt lélegzett a természettel, az évszakok változásával, azaz a nappal, annak útjával, „forgásával”.

Kezdődik a könyv a Nyilas- Szent András- Karácsony havával, lévén a régi ember esztendeje sem január 1.vel, hanem az ádventtel kezdődött. Alacsonyan vánszorgó, élettelen nap, borongós ködös élet. Elűzi a várakozás ünnepi időszaka, mindenki várja a születést, Isten fiának eljöttét. Zárul a könyv a Skorpió- Mindszent- Szent András havával.

E két hónap között (október-november) ott vannak az élet köztes- elevenebb – szakaszai is, a vidám, bohókás tavaszi hónapok, az érett férfi magabiztosságától nyugodalmas, erős és termést érlelő nyár, majd a csendes, szomorkás ősz is, amikor már elkezdünk készülni a nagy alvásra, a télre.

Bővebben erről a blog Napszámos menüpont alatt lesz szó.

A Kalendáriumhoz ajánljuk a Tarján Gábor: Mindennapi kultúránk hagyományai c. könyvet is.

A Gyepűben Molnár V. József könyveit novemberben 10% kedvezménnyel veheted meg!