Nyirő József (1889-1953) erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró. Irodalmi műveiben elsősorban erdélyi sorskérdésekkel foglalkozik. Szókimondó, a korabeli politikai helyzettel szembeforduló magatartása miatt egy időre művei publikálását, nyilvánosságra hozatalát a kommunista rendszer betiltotta, s évtizedeken keresztül háborús bűnösként bélyegezték meg.

Nyirő József művei nagy részében tragikus emberi sorsokat ábrázol mély együttérzéssel. Otthonosan mozog ebben a világban az író, belülről ismeri alakjait, azok nehéz életét, a természettel való összeforrottságát, drámai küzdelmét a megmaradásért, babonás hiedelmekkel átszőtt lelkületét.

Az „Uz Bence” egyetlen hősre kihegyezett története epizódok lazán összefűzött sora, melyek a főhős mulatságos vagy megindító kalandjait mesélik el. A történetekben Bence folyamatos megmérettetés alatt áll, hol emberségből, hol helytállásból, hol kitartásból, becsületből vagy észjárásból kell vizsgáznia, s minden akadályt ügyesen vesz. Csendőrrel, turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval megesett nevettető esetei és sorstársaival, az elesett emberekkel való könnyes-érzelmes történetei egyszerre szórakoztatóak és megrendítőek. A különös kalandok során a cselekmény mindig úgy alakul, hogy Bence jóindulatán, állhatatosságán és becsületén dől el a végkimenetel. Leleményességgel, szívósággal a jég hátán is megél, már-már népmesei ihletésű figura. Szelídített medvéjével, rókáival, őzeivel barangol a fenyves vadonban, megtestesítve a nép erényeit és elenyésző gyöngeségeit. Általa Nyirő egy népcsoportot, a kisebbségi sors szorításában vergődő székely nép karakterét, életstratégiáját mintázta meg egy személybe sűrítve. A regényben Uz Bence egyenrangú társa a csíki havasok vadregényes világa, mely által Nyirő az ember és természet összetartozását, s a civilizációból kivonult ember belső békességét jelképezi.

A fejezeteket egymás után, de felcserélve is olvashatjuk, önmagukban is teljes, önálló egészet alkotnak.

Aeszmei mondanivalóját Nyirő könyvében így összegzi:  „Bence nem pusztulhat el, hiszen szereti minden: az emberek, a vadak, az erdő, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten…”
A szerző magával ragadó stílusa külön fejezete a magyar irodalmi nyelvezetnek. Írói egyéniségét meghatározó kifejezésmódja a felerősítetten „székelyes” nyelvjárás, a játékos fordulatok, ízes tájnyelvi elemek, rengeteg humorral vegyítve.

Érdekességképpen megjegyeznénk, hogy a hosszas betegség után 1953-ban Madridban elhunyt írót 57 év elteltével, 2010-ben született döntés értelmében a Nyirő család leszármazottainak együttműködésével, a Magyar Köztársaság támogatásával 2012. május 27-én, pünkösdvasárnap ünnepélyes keretek között újratemetik Székelyudvarhelyen. Mindemellett az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében átfogó programsorozatot szerveznek.

Nyirő József: Uz Bence c. könyve kedvezménnyel megrendelhető a Gyepűben!