Emlékeim Sebő Ödönről, a “halálraítélt zászlóalj” hadnagyáról
2011. december 19.
Címkék: Nincs...
1990- 2000-et írhattunk, amikor megjelent egy nagyon igényes kiadású, első ránézésre „rétegkönyvnek „ tűnő kiadvány. Aki ismerős az ezeréves keleti határon, az rögtön felkiáltott, hogy áááá, a híd, az őrház a Rákóczi- vár alatt… A könyv, azóta is, most is nagy közönségsikernek örvend.
Éppen inaséveimet töltöttem Gondos Béla könyvesboltjában, mint legkisebbnek, nekem illett a könyvet a szerző lakásáról (8 perc járásra boltunktól) szállítani.
A kisöreg, miután megtudta, hogy erdélyi származék vagyok , első alkalommal is nagy szeretettel fogadott, és ahogy kiderült, hogy a borát is bármikor szívesen megiszom, igencsak megkedvelt…
Sűrűn járogattam hozzá, beszélt a régi dolgokról, az életéről, amit aztán részletesebben megismertem a könyvből. Minden nyáron meghívott a Balatonra, hajókázni, amit én mindig meg is ígértem neki, míg Ő egyszercsak végleg el nem hajókázott közülünk.
Egy sziporkázó öregúr volt a mi Dönci bátyánk, kiterjedt levelezést folytatott egykori katonáival, kiadókkal, kollégákkal, jókedélyű, képes volt kívülről is figyelni önmagát, mi szerint állandóan figyelmeztetett, hogy nem engedjem túlságosan elkalandozni, aminek én őszintén és boldogan sosem tettem eleget, ugyanis mindig épp ráértem fantasztikus, mai füllel és értelemmel hihetetlen és hősies történeteit hallgatni.
Kiváló tokaji bort tartott és mindig szívesen adta, én meg szívesen ittam.
Hála Istennek nem elfelejtett figurája újkori történelmünknek, hadtörténetünknek, tisztességnek és szerencsémnek érzem, hogy ismerhettem.
Szikszai Ernő
»Ehhez márpedig én is hozzászólok!
bejegyezte: Szikszai, Nincs hozzászólás eddig









Szólj hozzá te is!