Szikszai Ernő.: Kedves Szabolcs, külön öröm számomra, „egyfalusiak”, mindketten Székelyudvarhely szülöttei vagyunk, enyhe túlzással élve a bőrt is együtt rúgtuk annak idején.

Réges rég nem adtak ki Erdélyben hasonló léptékű, fontosságú összeállítást. Honnan a bátorság, hogy az eddig mások által nem megfogalmazott igényt, miszerint szülőföldünk, a Székelyföld mondáit összerostáljátok és egy korszerű, mégis jellegzetesen székely könyvet adjatok ki?

Fazakas Szabolcs: Hiánypótlónak, egyféle űrt betöltő összeállításnak gondoljuk könyvünket, noha nem előzmény nélküli: Orbán Balázsnak, Benedek Eleknek vannak ezirányú művei, viszont ennyire összeszedetten, egy csokorba szedve tudtommal még ilyen „legendárium” nem készült.

Legendáriumunk összeszedettségének előnye, hogy az olvasó „egyben” olvashatja az – esetenként egymással szoros összefüggésben lévő- földrajzi értelemben és tartalmilag is összekapcsolódó, összekapcsolható mondákat.

Itt van például a Szent László legendakör, illetve a népmondai változatok. A figyelmes olvasó nyomon tudja követni a különböző falvakban felbukkanó mondákban- természetesen nem történelmi dokumentumértékkel- Szent László székelyföldi vonulását.

Sz. E.: Honnan és hogyan indult a kezdeményezés, mi volt az első lépés, az első megvalósítás?

F.Sz.: A semmiből indultunk, mostanra egy egész termékcsalád van kialakulóban a Legendárium körül! Kezdtük a kétféle térképpel, most ugye, lassan kijön a nyomdából a könyv, ezzel párhuzamosan készül egy hangzóanyag kiadás és egy animációs film is.

Székelyföldi legendárium

Nyomdai példányok

Sz. E.: Határ a csillagos ég! De erről ma még beszélünk…

F. Sz.: Ahogy mondod. A könyv alapötlete egy csupán Hargita megye mondáit összegyűjtő kiadvány összehozása volt. Hamarosan világossá vált, hogy el kell hagyni a közigazgatási megyehatárokat, mivel Székelyföld igen sok pontjáról küldtek mondákat, és ezek az anyagok kirajzolták az egész Székelyföld területét, ahol mi a mai napig, több mint ezer éve élünk.

Hogy mi a létjogosultsága egy ilyen könyvnek?  Az, hogy ez a szellemi kincsünk nem közismert, nincs széles nyilvánosság elé tárva. Bármerre járunk- kelünk, mindenki, kelták, vikingek, egyéb már nemlétező vagy átalakult népek, nemzetek lelkesen ragaszkodnak gyökereikhez, és hirdetik is azokat, (hogy a szomszédos „testvérnépek” mítoszépítő politikájáról ne is beszéljünk), de hálistennek még az anyaországban is, a magyar népmesék például míves kiadványok és látványos rajzfilmek formájában  képviselnek egy igen magas minőséget és ellátják „ismeretterjesztő” feladatukat.

Sz. E.: Nem mellesleg, a székelység egy erős és viszonylag változatlant tömbben él, születése óta itt, a nagy és boldog Európa keleti gyepűjén, nem úgy, mint az általad említett másokba beolvadt vagy nyomtalanul eltűnt népek.

F. Sz.: Pontosan ezért kell nekünk, székelyeknek, megmutatnunk magunkat a nagyvilágnak. Eddig nem igazán volt ilyen „országimázst” erősítő csatornánk. Ki merem jelenteni, hogy könyvünkkel nyugodtan ki lehet menni a nemzetközi piacra is, megmutatni a világnak, hogy kik voltunk és vagyunk, mi az a szellemi örökség, amiből táplálkozunk, amit ezer éve hordozunk és őrzünk.

A könyv belül

A könyv belül

Hallgatva a közönség igényeire, a Legenda- csíra nő, burjánzik, és mostanra már nem egy burján (gyomnövény, gaz, Sz.E.), hanem egy szép nagy, remélhetőleg égig érő fa lett belőle: kétféle legenda térkép, Legenda honlap, a Legendárium könyv, rajzfilm és CD is. Következő dobásunk a Legendárium élménypark.

Sz. E.: Nem túl nagy falat, illetve nem túl amerikai ez?

F. Sz.: Nemnem, vannak dolgok, amiket érdemes eltanulni akár a Nagy Testvértől is. Miért, Ernő, gondoltad volna egy évvel ezelőtt, hogy itt és most egy Legenda-könyv első nyomdai íveiben fogunk gyönyörködni? Ugye, nem? (Az interjú elkezdése előtt jött meg Szabi a nyomdából az első kész ívekkel. Azóta persze már kész van a könyv, és gyönyörű: )

Tehát élménypark: Attrakciót kell csinálnunk, csúnya szóval élve el kell adnunk magunkat, hogy ne csak az anyaországi turisták, hanem minél nagyobb számban érkezzenek a mi kis Tündérországunkba, a világ minden tájáról emberek. Nekünk, itt a Székelyföldön, nincsenek kastélyaink, váraink, patinás óvárosaink. Vérverejtékes történelmünk nekünk a székely-magyar szellemiség aranykincseit hagyta örökül, aminek nem a zsebünkben, hanem a lelkünkben a helye. Mivel örökségünk nem megehető, ezért kell a mai csökevényesítő kor szellemiségének is megfelelően, fogyasztható és kézzelfogható formában közvetíteni ezt a hatalmas, míves, de nem tárgyi székely örökséget. Arra van szükség, hogy értsék, lássák, magyarok és nem- magyarok, hogy itt egy önálló és világszínvonalú szellemi kultúrával rendelkező nép él.

Készülőben a könyv

Készülőben a könyv

Sz. E.. Mit ad a Legendárium nekünk, székelyeknek és magyaroknak?

F. Sz.: Tartást, hogy kihúzott vállal nézzünk szét a népek dombjáról! Akinek gyenge a gerince, azt támogatja, akinek nincs, annak remélhetőleg ad, származás és én- tudatunkat erősíti . Mert mi történik, ha leszólítasz egy gyereket az utcán és megkérdezed, mitől is székely ő? A válasz rövid, első mindenkinek a bicska, a „székely buletin” (személyi igazolvány), aztán a székelykapu, székely viselet és kész. Tisztelet a kivételnek, persze.

Azonban, ha megjelenik a könyv és közkézen fog forogni, ugyanaz a gyerek kinéz reggel az ablakon, ránéz a Budvárra, rögtön beugrik neki a vitéz, a tündér, a sárkány, Szent László és a tatárok, minden talpalatnyi helyhez fog tudni kötni egy mondát, értelemmel és jelentőséggel tudja felruházni az őt körülvevő világot, megtanulja nemcsak szeretni, hanem tisztelni is a szülőföldjét.

Sz. E.: Hogy is volt ez, egyik reggel felkeltél és azt mondtad: édesanyám, süssön nekem egy tarisnyára való hamubasült pogácsát, mert én innen elmegyek, és addig haza nem jövök, míg a Székelyföldi legendárium elkészül?

F. Sz.: Nem teljesen, de van benne valami. Volt szerencsénk Brüsszelben egy ilyen Európai Uniós konferencián részt venni, ahol is kaptunk különböző EU-s országokat népszerűsítő szóróanyagokat. Mindig el kell mondanom, mint alapvető, de fájó jelenség, hogy itt vagyunk Európában…

Sz. E.: Bocsáss meg, hogy szavadba vágok, de nekem is van egy mindenhol hangoztatott standard szövegem: mi vagyunk Európa, azaz a mi hátunkon, a mi vérünk árán jutott oda Európa, ahol sokáig volt (más kérdés, hogy a művelt Európa éppen Európai jellegét kezdi nagyon rohamosan elveszíteni) tehát Európa a mi véderőink mögött tudott szépen gazdagodni, fejlődni, várakat, kastélyokat, városokat építeni, jóléti és fogyasztói társadalmat létrehozni, és amikor ezzel megvolt, minket tetszhalálba- Trianonra gondolok- küldeni. És lám, még élünk, ott vagyunk, ahol voltunk, és azok vagyunk, akik voltunk, ezer évvel ezelőtt is. És hol vagyunk Európa köztudatában? Sehol! És ez nemcsak az ő bűnük, hibásak vagyunk benne mi magunk is.

F. Sz.: Pontosan! Itt fogyott el a mi cérnánk is! Mert mi volt egy Romániát népszerűsítő anyagban? A bukaresti Athenaeum – pompás, szó se róla, a moldvai kolostorok – gyönyörű, vitathatatlan, s végül Drakula, mint intézmény!!! És ennyi. Ennyi. Hol vagyunk mi, székelyek, hol van a mai Románia egyharmadát kitevő terület, az ő népeivel, tárgyi és szellemi örökségével?! Bizony sehol sem…Drakula legendájához képest- vér, vér, vér- mi behozunk a köztudatba 155 mondát, ahol ugyan nem folyik a vér és nem hal meg mindenki, de felcsillan a székely csalafintaság, megismerszik a sajátos székely észjárás mindegyik történetben, és ez reményeink szerint mindenkinek tetszeni fog majd, hiszen e gyűjtemény nemcsak szórakoztat majd, de ismereteket közöl és urambocsá’ tanít is, moccanásra késztetve eszünket, fantáziánkat…

Sz. E.: Párszor már elhangzott, hogy a Legendárium fája lassan az égig ér, ennek törzse a könyv, ágai a mondák maguk. Mi volt oka a késésnek? Mármint, ha jól tudom, ünnepünkre, március 15-re terveztétek eredetileg a megjelenést?

F. Sz.: A könyv első körben 132 mondából állt volna, de ahogy a legendárium honlappal megjelentünk a neten, közösségi oldalakon bemutattuk az ötletet, a készülő könyvet, az emberek azonnal ráharaptak, és ez egy csodálatos élmény számukra. Küldték a mondákat, mese-töredékeket, mindenki az otthoni kincsesládából. Azonnal magukénak érezték az ügyet, és ez így is van jól. Mi ezt meg is köszöntük mindenkinek: ajándék legenda-térképeket küldtünk, nevük bekerült a könyvbe, alkotó tagjai lettek a Legendáriumnak.

Nem volt szívünk kihagyni a „lapzárta után” érkező történeteket sem, ezeket szerkeszteni, rajzolni kellett, ami mind vitte az időt. De itt vagyunk! Végül is kiadhatunk második- harmadik, bővített kiadást is, nem? :)

Sz. E.. Ha nézi az ember, ízig-vérig székely vállalkozásnak tűnik az egész.

F. Sz.: Az bizony: készül a zene CD- (Orbán Ferenc), már folynak az animációs film munkálatai. A készítő, Kósza Arnold  egy fiatal, szakmailag elismert legény, aki, mit ad Isten, csíkszentdomokosi, és a Hadak útja c. monda is innen, Csíkszentdomokosról származik. Ez az az érdekes véletlen, vagy éppen sorsszerűség, ami miatt hiszünk az egészben. Tehát, attól függően, hogy ehejtről vagy ahajtról nézzük, Csaba királyfi csillagösvénye abban a faluban fakad, ahol a rajzfilm készül. Hamarosan, remélhetőleg egy éven belül nézhetik kicsik és nagyok a könyvből megismert grafikai világot, immár mozgóképben!

Sz. E.: Akkor elmondhatjuk, hatásos zárszóként, hogy a Legendárium a Csillagösvény oltalma alatt készül!

F. Sz.: El hát!

Sz. E.: Munkátokhoz további erőt és sok- sok támogatást kívánunk, és  adja Isten, hogy minél több székely és magyar gyerek polcán, de főleg kezében ott legyen a könyv!!!

A Székelyföldi Legendáriumot a kedves Olvasó most a térképpel együtt, kedvezményesen megvásárolhatja a Gyepűben!