Nádudvari Tormay Cécile (1875-1937) írónő, műfordító, közéleti szereplő. Írói munkásságának első szárnypróbálgatásai novelláskötetetek voltak, a sikert, ismertséget és elismertséget első regénye, az „Emberek a kövek” közt c. munkája hozta meg számára, melyet rögtön hat nyelvre is lefordítottak.

“Az ősi küldött” trilógia első kötete Csallóközi hattyú (1933), a második A túlsó parton (1934), a befejező harmadik A fehér barát (1937) címen látott napvilágot. A mű háromkötetes voltát az írónő 1937-ben bekövetkezett halála stagnálta, s a harmadik kötet félbe is szakadt, melyet végül Kállay Miklós író fejezett be.

„Az ősi küldött” című regény központi alakja Ung, a fiatal magyar vitéz, aki szerelmének tragikus elvesztése és a tatárjárás pusztításai nyomán kötelességtudatot érez hazájáért. A regény elején a főhős vívódásaiba és a kolostori élet mindennapjaiba enged bepillantást az írónő. A fordulópontot a tatárok Dunán való átkelése hozza, a cselekmény felgyorsul, de nem a tatárjárás története a könyv lényege, az ellenség hamar ki is vonul a képből. A továbbiakban arról szól a regény, hogyan lehet talpra állítani egy nemzetet egy ilyen mértékű tragédiát követően. Ung a magyar ősvallást kutatja, hogy a reményvesztett magyar népet visszavezesse az ősi hithez. Útjai során számos kapzsi, mohó főúrral hozza össze az élet, akik a lerombolt ország ép területéből próbálnak még hasznot húzni, s Ung igyekezete éppen céljukkal ellentétes, ezért üldözni is kezdik őt. Ung számos meghurcoltatáson megy keresztül, de mindig van miből erőt merítenie útja, s vezérlő küldetése folytatásához. Igen ám, de minden igyekezete ellenére is kísérlete meghiúsul, és megérti, hogy a szenvedéssel Istennek céljai vannak, nem mehetünk szembe a sorsunkkal. „Milyen sokakkal kell találkoznia az embernek, mielőtt önmagával találkozik” – vonja le a végkövetkeztetést a főhős, Ung. Sorsát, saját útját mindenkinek be kell járnia, mindenkinek megvan a saját földi küldetése, mely elkerülhetetlen.

„Az ősi küldött” című regényben Ung karaktere által Tormay Cécile a magyar sorstragédiát kívánta bemutatni, a hajdani honfoglaló magyarság egykori dicsőségének elvesztését. Ung karakterében és életének visszásságaiban, ahogy minden egyes magyar, úgy maga az írónő saját viharvert élete is visszaköszön. A gondolat tehát örökérvényű, ahogy Ung küldetése is az, csak sajnos sokszor pusztába kiáltott szó, alvókat ébresztgető hiábavalóság. Ráeszméltetni a magyar nemzetet önnön felelősségére, hitet adni, hogy bízzon ősi erejében, amellyel helyt állhat a nagy feladatok nyomasztó súlya alatt. Ezt közvetíti „Az ősi küldött” regénytrilógia mondanivalója az olvasóknak. Amit a tatárjárás után megfogyatkozott és csüggedt magyarságnak Ung jelent illetve jelenthetne ma is időszerű. A minden ízében jelképpé finomodott történelmi regénytrilógiát Tormay Cécile írói stílusa, érzékletes, finom leírásai teszik teljessé.

Érdekességképpen elmondanánk, hogy Tormay Cécile volt az első magyar írónő, akit irodalmi Nobel-díjra jelöltek, már 1936-ban, azonban korai, váratlan halála meghiúsította a díj tényleges elnyerését.

Tormay Cécile Nobel-díj jelöltsége ellenére sem került be egyetlen oktatási intézmény tananyagába se, pedig igazán megérdemelte volna. Munkássága, művei hozzájárulnak illetve tananyagként hozzájárulhatnának a magyar ifjúság öntudatra ébredéséhez.

Tormay Cécile: Ősi küldött c.  könyve  kedvezménnyel megvásárolható a Gyepűben.