Ugron Zsolna nem légből kapott történeteket tár elénk. Regénye önéletrajzi ihletésű, és ő maga Erdély egyik legrégebbi nemesi családjának a sarja.

A férje ötöd-unokatestvére,  szintén egy régi erdélyi nemes család leszármazottja, a Mikeseké. A zabolai kastélyt., amelyben most élnek, 10évi pereskedés után kapta vissza a Mikes család a román államtól, felújították,  és ott élnek jelenleg is, ahol 2 kislányukat nevelik, embereknek adnak munkát, és ahol parkban lévő egykori fűtőházat gyönyörűen felújítva ma kiadják, vendégeik nagyrésze angol.

Visszatérve a regényre: Ugron Zsolna elmondása szerint először szakácskönyvet szeretett volna írni, miután rábukkant a nagyanyja rég elfeledett különleges receptjeire. Egy barátja tanácsára kezdte el írni a regényt, így lett belőle egy szerelmi történet köré kerített anekdota-gyűjtemény, receptekkel fűszerezve, külön kiemelve az  egykori arisztokrácia 20. századi meghurcoltatásai alatt tanúsított tartásosságát. Ezt a családi történetekből tudjuk meg, amelyeket Ugron Zsolna a regény egy–egy részéhez kapcsolva mesél el nekünk.

A regényt inkább lányregényként lehetne kategorizálni, egy könnyed, üde vasárnap délutáni olvasmány. A címe figyelemfelkeltő, ám kissé félrevezető.

A marosvásárhelyi könyvbemutatón elmondta, hogy ő elsősorban a magyarországiaknak írta a regényt, kiváltképp azok megnyerésére, akik ódzkodnak a hosszú történelmi regényektől. Épp ezért is üdvözlendő, mert talán egy olyan rést üt akarva- akaratlanul az eddig semmiféle összmagyar üggyel semmilyen szinten nem foglalkozó olvasóközönség „védelmi rendszerén”, olyan közönséget talál meg ezzel a művével, akiknek esetleg elsőként ez a mű nyitja rá szemét először Erdélyre, az erdélyi sorsra, oszlatva az „ahhoz képest, hogy Romániából jöttél, milyen szépen beszélsz magyarul”- t gondolók táborát.. Örülünk ennek a regénynek, és reménykedünk, hogy  így talán Wass Albert neve sem kelt visszatetszést ezután pusztán a balliberális média által terjesztett hamisságok miatt.

Zsolna  elérte a célját, az emberek, akik eddig mitsem hallottak Erdélyről, most elkezdtek érdeklődni Erdély iránt, és pozitívak a visszajelzések is.

Illene már lassan 100év után újra megismerni, felfedezni magyarlakta „részeinket”, mert biztosan nagy élményben lesz részünk. Hasonló „propaganda” nem ártana egyéb elcsatolt részeinknek sem.