Fekete István (1900-1970) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet szerzője, az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai Mór mellett a legolvasottabb magyar írónk, 2003 januárjáig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven, s emellett külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

A „Zsellérek” című regénye 1939-ben, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán 193 mű közül elnyerte az első díjat. Fekete Istvánt a „Zsellérek” tette országosan ismerté, népszerűségét mutatja, hogy 1939-1944 között hét kiadást ért meg. 1944 után betiltották, s csak a rendszerváltás után(!), akkor is csak cenzúrázva jelent meg. Eddig. Tiltólistára a Tanácsköztársaság valós ábrázolása, s a regényben bemutatott vörösterror miatt került. A vörösterror a kommunista mozgalom szimpatizánsai (vörösök) által elkövetett politikai indíttatású erőszakhullám volt. Fekete István munkásságát az írásaiból érződé antikommunizmus, antiliberalizmus miatt próbálták elhallgattatni, háttérbe szorítani, s személyét csupán ifjúsági regényíróként feltüntetni.

Fekete István „Zsellérek” című regénye az I. világháború kitörésétől a húszas évek elejéig követi nyomon egy falu életét és benne két, felnőtté váló kamaszfiú barátságát. A könyvben a zsellérek nem a szó valódi értelmében vett falusi földnélkülieket jelenti, hanem családnév, s némiképp jelképes is, ugyanis zsellérekről, a tulajdonképpeni földkérdésről egyetlen szó sincs a könyvben, ezek egyszerűen nem léteznek az író számára. Fekete István összes paraszti alakja jómódú, józan, úrtisztelő középparasztságból verbuválódott.

Főhőse, Zsellér Péter egy Debrecen környéki településről kerül a híres Református Kollégiumba, ahol egy osztályban tanul faluja nagyhatalmú tiszttartójának fiával, Ughy Lacival. Társadalmilag eltérő státuszuk ellenére is hamar barátságot kötnek. Kettejük történetét kísérhetjük figyelemmel a könyvben, egészen az egyetemi éveik végéig. Gyermekként szemtanúi a kitört háborúnak, az Őszirózsás forradalomnak, a Tanácsköztársaság beköszöntének, a Tanácsköztársaság alatti kegyetlenkedésnek, majd a „dicsőséges 133 nap” bukásának is. Kettejük kapcsolatát a történelem viharai sem törik meg, barátságuk számos megpróbáltatáson megy keresztül. A Tanácsköztársaság bukása után felnőve kerülnek Budapestre, s belekóstolnak a pesti „úri középosztály” világába, ami a főhőst arra készteti, hogy inkább hazatérjen falujába, ahol a korszerű gazdálkodás megszervezésén fáradozzon, míg barátja az ellentétes, s egyben könnyebb utat, a felszínesebb életformát választja.

Fekete István könyvével számos rajongót, de ugyanannyi ellenséget is szerzett magának. A kritika figyelmét ugyanis felkeltette a „Zsellérek” egyik-másik epizódja, melyben a megszólalók politikai nézetekről beszélnek. A mű erősen társadalmi ihletésű, gondolatvilága a népi írók eszmerendszerével rokon. Kétségtelenül a „Zsellérek” az író egyik legjobb műve, azzá teszi a szándék tisztasága, szemléleti frissessége, a föld, a mezők, a paraszt lét iránti alázatos szeretete. Elgondolkodtató, megindító történet, melyet meleg szívvel ajánlunk mindenkinek.

Fekete István halála után 17 évvel hívta életre Gáspár Sándor a „Fekete István Irodalmi Társaságot”, melynek 2007 májusában már 887 tagja volt. Fekete István nevét országszerte több mint harminc oktatási és egyéb intézmény viseli.

Fekete István: Zsellérek c. könyve kapható a Gyepűben!